,,Mauthausen, 1945. május 5-e. Megérkeztek az amerikai felszabadítók, s kezdetét vette a >>nagy zabálás<<." ,,...az amerikaiak, természetesen megpróbáltak segíteni nekünk, megpróbálták odaadni az ennivalójukat, akkora fejadagot adtak, mint amekkorát ők esznek, de mi egyre betegebbek lettünk, nem tudtuk azokat a babokat megenni, (...) mert túl betegek voltunk hozzá. És sokan, nagyon sokan meghaltak akkor...",,Erről a jelenetről, a halálos csapdáról, mely a hiány megszűnésekor keletkezett, s melyet a túlzott élelmiszerbőség okozott, majd minden elbeszélt albumban találtunk >>emlék-képet<<. Hisz majd mindenki úgy érezte, e brutális jelenetet >>le kell kapnia<<, a képet a saját >>fotótárába<< be kell ragasztania.",,Négy történetet választottunk ki, s fogunk most elbeszélni. Persze, nem az a négy hús-vér ember áll majd munkánk végeztével előttünk, akiknek az anyagával dolgozunk. A történet a mi elbeszélésünkben - ismét - újraíródik. Újraírták ők, amikor nekünk, a hallgatónak, a történetet elbeszélték, s újraírjuk mi, akik megpróbáljuk megérteni belőle ezt a pillanatot, s vele mindazt, amit az éhség, a tábori éhezés jelent. Ők tisztában voltak azzal a felelősséggel,amelyet a >>Beszéld el i adnak!<< parancsa rájuk rótt, mi pedig azzal, amit ránk ez az újraírás ró. Reméljük, sikerülni fog megfelelnünk neki."