Scruton állítja, hogy az európai történelem tragédiái és katasztrófái a hamis optimizmusnak és az abból származó tévhiteknek voltak a következményei. E tévhitek helyett a szerző szenvedélyesen védelmezi mind a civil társadalmat, mind a szabadságot. Bemutatja, hogy az európai civilizáció igazi öröksége nem a hamis idealizmusok – a nácizmus, a fasizmus és a kommunizmus különböző formái –, melyek majdnem elpusztították, hanem a megbocsátás és az irónia kultúrája, ami mostanában védelemre szorul. A pesszimizmus haszna egy mélyreható változás idején íródott szenvedélyes védőbeszéd az ésszerűségért és felelősségért.

„Mindenekelőtt bizonyos téveszmék érdekelnek, amelyek igazolni látszanak a reményt, vagy legalábbis elviselhetővé tenni a csalódást. Példáimat különböző területekről veszem, de van egy közös jellegzetességük: egy aggálytalanul optimista elképzelés kellős közepén mutatnak rá a tévedésre, amely olyan szemkápráztatóan nyilvánvaló, hogy csak az önámítás áldozatai képesek nem észrevenni. A pesszimizmus az efféle önámítás ellen irányul. A pesszimizmus hasznának tanulmányozása fel fogja tárni az emberi természet egyik legérdekesebb vonását, nevezetesen azt, hogy a nyilvánvaló tévedéseket a legnehezebb megcáfolni. Szerepe lehet ebben a hibás észhasználatnak; az ok azonban az észnél mélyebben keresendő, olyan érzelmi szükségletekben, amelyek minden eszközzel megvédik magukat, és nem mondanak le a könnyen szerzett illúziók vigaszáról. Egyik célom az, hogy ezeket az érzelmi szükségleteket visszavezessem prehistorikus forrásaikra, és megmutassam, hogy a civilizációkat mindig fenyegetik olyan alacsonyabb szintű hiedelmek és érzelmi reakciók, amelyek fajunk számára egykor hasznosak lehettek, de többé már nem azok.”