Két ember megszenvedett szerelme - ahogyan ez Rubin Szilárd fantasztikus Csirkejátékára is igaz volt - megfelelő alap egy remekmű születéséhez. A Római Egyes férfihőse ugyan idősebb és kiábrándultabb, mint a korábbi regényé, a vágy őrülete mégis éppúgy elrebbenti minden józanságát; hogy azután férfi és nő pusztító táncából az egyik végül a távolba mentse magát, ahogyan a Csirkejátékban is történt.
A kisregény filmje gyorsan és izgalmasan pereg, ám Budapest és Karlovy Vary, a bérszobák ágyai és gyógyfürdők kádjai, kultúra- és valóságidézetek közt félúton ott lebeg az ember magányának időtlen és meghaladhatatlan tapasztalata, melyet Rubin mondatai kitörölhetetlenül belénk vésnek. A másikba kapaszkodás alkonyi reménytelensége. Miközben ,,tőlünk ötmillió fényévnyire egy csillagon a világ legszebb hajnalai játszódnak le, minden publicitás nélkül, halálos precizitással..."
Rubin Szilárd 1963-as Csirkejátékának ,,újrafelfedezése" a 2009-es év egyik fontos könyvsikerét hozta Németországban, ahol belátható időn belül - a Magyarországon először 1985-ben kiadott - Római Egyes is megjelenik. A német kritika szerint a regény fontossága és nagyszerűsége csak Henri Alain-Fournier és F. Scott Fitzgerald műveihez mérhető.

,,Megint nem tudtam, hogy boldog vagy szomorú legyek. Mert igaz, hogy Piroska mellett ugyanolyan lázas örömet érzek, mint a cirkuszi estén Prisca láttán. De közben elmúlt egy emberöltő, s bár megromlottam, nem nőttem fel."